Hasznos tanácsok

 

Honlapunknak ezen az oldalán olyan témákban igyekszünk általános jellegű tanácsokat adni, tájékoztatást nyújtani, amelyek megítélésünk szerint közérdeklődésre tarthatnak számot. Ezek a témák vagy szélesebb kört érintenek, vagy éppen specialitásuk miatt fokozottabb körültekintést igényelnek a mindennapokban.

Honlapunknak ezen az oldalán ilyen ügyekben igyekszünk tájékoztatást adni, segítséget nyújtani.

§

 

§ A munka törvénykönyvének szabadságra vonatkozó rendelkezései 


A szabadságra vonatkozó rendelkezéseket a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 115.§ - 133. §-ai részletezik.

 

Elsőként fontos megemlíteni, hogy a törvény munkaviszonyra vonatkozó előírásaitól főszabály szerint a munkaszerződés csak a munkavállaló javára, míg a kollektív szerződés – szemben az előző törvény megoldásával – mindkét irányban, tehát a munkavállaló hátrányára is eltérhet. Ugyanakkor a törvény egyes esetekben kivételt tesz a főszabály alól, így előírhatja az eltérés teljes tilalmát, lehetővé teheti a felek egyéni megállapodásával a munkavállaló hátrányára történő eltérést, illetve a kollektív szerződésnek csak a munkavállaló javára történő eltérést engedhet. Az utóbbi kivétel hatálya alá tartozik szabadságra vonatkozó szabályok többsége, a kollektív szerződés csak szabadság kiadására vonatkozó egyes rendelkezésektől térhet el a munkavállaló hátárnyára.

 A szabadságra való jogosultság

 A szabadságnak a munkavállaló pihenését, regenerálódását szolgáló rendeltetéséből következik, hogy az alapvetően a ténylegesen munkában töltött idő után illeti meg a munkavállalót minden naptári évben.

Mindazonáltal a törvény tényleges munkavégzés hiányában is munkában töltött – így szabadságra jogosító – időnek minősíti a következő időtartamokat: 

-          a munkaidő-beosztás alapján történő munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés időtartama (ilyennek minősülnek például a pihenőnapok, pihenőidők vagy a rendkívüli munkavégzés ellenértékeként biztosított szabadidő),

-          a szabadság időtartama, 

-          a szülési szabadság időtartama, 

-          a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság első hat hónapja, a naptári évenként harminc napot meg nem haladó keresőképtelenség (a naptári évre eső egyes keresőképtelenségek tartamát össze kell számítani), 

-          a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés három hónapot meg nem haladó tartama, 

-          a munkavégzés alóli mentesülésnek az Mt. 55. § (1) bekezdés b)–k) pontban meghatározott tartama (az emberi reprodukciós eljárással összefüggő, egészségügyi intézményben történő kezelés tartama; a kötelező orvosi vizsgálata tartama; a véradáshoz szükséges, legalább négy órás időtartam; a szoptató anyát megillető, a szoptatás első hat hónapjában naponta kétszer egy, ikergyermekek esetén kétszer két órás, a kilencedik hónap végéig naponta egy, ikergyermekek esetén naponta két órás időtartam; hozzátartozó halálakor két munkanap; általános iskolai tanulmányok folytatása, továbbá a felek megállapodása szerinti képzés, továbbképzés esetén, a képzésben való részvételhez szükséges idő; önkéntes vagy létesítményi tűzoltói szolgálat ellátásának tartama; bíróság vagy hatóság felhívására, vagy az eljárásban való személyes részvételhez szükséges időtartam; a különös méltánylást érdemlő személyi, családi vagy elháríthatatlan ok miatt indokolt távollét tartama; a munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott egyéb időtartam).

 A szabadság mértéke

 Az alapszabadság húsz munkanap, mely az életkor függvényében huszonöt és negyvenöt éves kor között fokozatosan, összesen tíz munkanap pótszabadsággal bővül.

-          a 25. életévtől 1 munkanap

-          a 28. életévtől 2 munkanap

-          a 31. életévtől 3 munkanap

-          a 33. életévtől 4 munkanap

-          a 35. életévtől 5 munkanap

-          a 37. életévtől 6 munkanap

-          a 39. életévtől 7 munkanap

-          a 41. életévtől 8 munkanap

-          a 43. életévtől 9 munkanap

-          a 45. életévtől 10 munkanap

 Gyermek után járó pótszabadság – először a gyermek születésének évében jár, utoljára abban az évben, amikor 16. életévét betölti, mindkét szülőt megilleti:

-          egy gyermek után 2 munkanap

-          két gyermek után 4 munkanap

-          kettőnél több gyermek után 7 munkanap.

 A gyermek születése esetén az apát megillető pótszabadsággal összefüggő költségek megtérítéséről szóló 350/2014. (XII. 29.) Korm. rendelet alapján a pótszabadság idejére járó távolléti díj és munkáltatói közteher összege a munkáltató részére a központi költségvetésből kerül megtérítésre.

Ha a munkavállaló gyermeke fogyatékos: fogyatékos gyermekenként 2 munkanap pótszabadság jár.

Az apának gyermeke születése esetén járó pótszabadság, melyet legkésőbb a születést követő második hónap végéig, a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kell kiadni: 5 munkanap, ikergyermekek születése esetén 7 munkanap jár.

A fiatal munkavállalónak járó pótszabadság – utoljára abban az évben jár, amikor a tizennyolcadik életévét betölti 5 munkanapot ír elő a törvény.

A föld alatt állandó jelleggel dolgozó munkavállaló pótszabadsága 5 munkanap. Az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen naponta legalább három órát dolgozó munkavállaló pótszabadsága szintén 5 munkanap.

A rehabilitációs szakértői szerv által megállapítottan legalább ötven százalékos mértékű egészségkárosodással rendelkező munkavállaló pótszabadsága 5 munkanap.

A szabadság kiadása és nyilvántartása

A szabadság kiadása a munkáltató joga és kötelezettsége, a kiadás előtt azonban a munkáltatónak meg kell hallgatnia a munkavállalót. A szabadságot úgy kell kiadni, hogy annak tartama legalább tizennégy összefüggő naptári napot elérjen, de ettől az előírástól a felek közös megegyezéssel eltérhetnek.

A munkaviszony első három hónapját kivéve a munkavállaló jogosult arra, hogy hét munkanap szabadságot – év közben kezdődő munkaviszony esetén ennek arányos részét – legfeljebb két részletben a kérésének megfelelő időpontban adjon ki a munkáltató. A szabadság kiadásának időpontját – szemben a korábbi egy hónapos határidővel – legalább tizenöt nappal a szabadság kezdete előtt kell közölni a munkavállalóval, és a munkavállalónak is ezt a határidőt kell megtartania a rendelkezési körébe tartozó hét munkanap szabadságot érintően.

A szabadságot főszabály szerint az esedékesség évében kell kiadni. Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része a nem haladja meg az öt munkanapot.

Fontos újdonság, hogy a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki a szabadságot. Az október elsején vagy azt követően kezdődött munkaviszony esetén, illetve a felek megállapodása alapján az esedékesség évét követő év végéig adhatja ki az alapszabadság és az életkor után járó pótszabadság (ide nem értve a fiatal munkavállaló pótszabadságát) egyharmadát. Ha a szabadságot a munkavállaló oldalán felmerült okból nem lehetett az esedékesség évében kiadni (például betegség vagy egyéb tartós távollét miatt), a távollét időtartamától függetlenül az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül kell a kiadásról gondoskodnia a munkáltatónak.

A fentieken túl akkor van lehetősége a munkáltatónak a szabadság tárgyévet követő évben történő kiadására, ha arra kollektív szerződés kivételesen fontos gazdasági érdek vagy működését közvetlenül és súlyosan érintő ok fennállása esetére felhatalmazza. Ugyanakkor a szabadságnak ekkor is csak maximum az egynegyedét és legfeljebb az esedékességet követő év március 31-ig engedi kiadni.

A munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén a szabadság kiadásának közölt időpontját módosíthatja, illetve a munkavállaló már megkezdett szabadságát megszakíthatja. A munkavállalónak a kiadás időpontjának módosításával vagy a megszakítással összefüggésben felmerült kárát és költségeit a munkáltató köteles megtéríteni. A szabadság megszakítása esetén a szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre és a visszautazással, valamint a munkával töltött idő a szabadságba nem számít be.

A szabadság kiadásának fenti szabályaitól kollektív szerződés bármely irányban eltérhet.

A szabadságot a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra kell kiadni.

A gyakorlatban nehézségeket okozott a szabadság napokban történő megfelelő kiadása az egyenlőtlen munkarendben foglalkoztatott munkavállalókat érintően. Az Mt. ezt a problémát úgy oldja meg, hogy a munkavállaló munkaviszonyára irányadó napi munkaidő mértékétől eltérő munkaidő-beosztás esetén a szabadság kiadása során a beosztással azonos tartamra történő munkavégzés alóli mentesülést és a szabadság ezzel egyező óraszámban történő elszámolását írja elő. Munkaidő-beosztás hiányában a szabadságot az általános munkarend (heti öt nap, hétfőtől péntekig) és a napi munkaidő figyelembevételével kell kiadni.

A szabadság megváltása kizárólag egy esetben megengedett: a munkaviszony megszűnésekor, ha a munkáltató az arányos szabadságot nem adta ki, azt pénzben meg kell váltani. 

 

vissza a cikk elejéhez


§ A közhasznú szervezetekre vonatkozó legfontosabb előírások 

§ Az adásvételi szerződés megkötésének menete

§ A korlátolt felelősségű társaságra vonatkozó előírások változásai 

§ Mit tegyünk, ha tartozást örökölnénk?




Hidas és Szücs Ügyvédi Iroda

www.hidasesszucs.hu

Email: iroda@hidasesszucs.hu | Telefon/Fax: +36 34 300 115 2800 Tatabánya, Győri út 14. 1/6.